K�sz�lt: 2006. j�lius 10. - 11.

Megjegyz�s: Ez m�s... M�sabb, mint a t�bbi. �s nem csak abban, hogy hosszabb...

�s megint ott voltam. Veled. A karjaidban. Mint r�gen… �lelt�l, cs�kolt�l, simogatt�l. De valami megv�ltozott. Valami v�get �rt. �r�kre.

Mikor oda �rtem, aznap m�g nem tal�lkoztunk. Csak m�snap, reggel. Boltb�l j�ttem, te f�vet ny�rt�l. Mikor megl�tt�l, le�ll�tottad �s sz�tt�rt karokkal fel�m s�t�lt�l udvarotok v�g�b�l. Kinyitottad az ajt�t �s ezt mondtad: „Hagy adjak egy puszit… Vagyis kett�t…” S �n, balga m�dra, hagytam. Persze, hisz �rtatlan puszinak t�nt. De ez a k�t puszi, �jra elind�totta �rzelmeim lavin�j�t. V�ltoztam, mi�ta tal�lkoztunk, kar�csonykor. Sokat. L�ttam a tekinteted, hogy n�k�nt n�zel r�m, nem mint egy bar�todra. Vagy valami volt kis senkire, a m�ltb�l. V�gigm�rt�l, �s apr� v�gyat pillantottam meg szemedben. El�sz�r m�g el sem mertem hinni, azt gondoltam csak k�pzel�dtem. Akkor m�r tudtam, hogy van bar�tn�d. Tal�lkoztam is vele. Azt gondoltam, j�l van, h�t legyen, v�ge. De nem ment. Mikor el�ttem cs�kolgattad, �lelgetted, �gy ahogy el�tte engem… Nem b�rtam oda n�zni. Ekkor j�ttem r�, hogy nem tudok nemet inteni magamnak. Mikor le�lt�l mell�m, s �ledben bar�tn�d, majdnem ord�tottam. El kellett mennem onnan. A k�zeletekb�l.

Van bar�tn�d �s megcsaltad velem. Besz�lgetni h�vtalak. El, k�l�n a t�bbiekt�l, egy apr�cska szob�ba. Te el�sz�r kiment�l, de �n er�sk�dtem, hogy ne az udvaron. �s akkor fel�llt�l. Bement�nk. M�r el�z� este elhat�roztam, hogy m�snap f�lre h�vlak, �s mit mondok.  Pedig nem szoktam el�re tervezni. L�tod? Mennyit v�ltoztam miattad… A te hat�sodra. Csak a szimpla jelenl�ted �r�k v�ltoz�sokat id�z el� bennem. S m�g mennyit fogok. T�nkreteszel, de k�zben az egekig emelsz. Alig mertem kiejteni a szavakat: Besz�lni szeretn�k veled… Ez egy teljesen �tlagos k�r�s bar�tok k�z�tt. De mi nem vagyunk bar�tok. M�r r�g nem. Mi szeret�k vagyunk. R�g�ta. Hatalmasat s�hajtottam, miel�tt megsz�laltam. Elnyomtam f�lelmem, k�v�ncsis�gom �s egyben m�rhetetlen v�gyam. Majd hozz�d fordultam �s mondtam. Persze, tudtam, hogy azt fogod mondani, hogy „Tess�k, itt vagyok, mondd…”, sz�m�tottam r�. Csak megr�ztam a fejem �s a szoba fel� intettem… „Ott…” �s v�g�l ott k�t�tt�nk ki.

Megk�rdeztem, tudod-e mir�l szeretn�k veled besz�lni. Te csak �rd�gien mosolyogt�l �s azt mondtad, hogy nem… �n meg csak elnyomtam fel-felt�r� f�lelmem s�haj�t, �s besz�ltem.

-         Tudod, van h�rom napom… Napunk… - r�d n�ztem.

-         Mire? – k�rdezted, b�r gondolom tudtad. L�ttam a szemeden, �reztem a mozdulataidb�l.

-         K�t lehet�s�g�nk van. Vagy ki�lvezz�k ezt a h�rom napot… Vagy… - csak n�ztelek, ahogy kiejtettem ezeket a szavakat.

Te egy leeresztett focilabd�val sz�rakozt�l, �s fel sem n�zve k�rdezt�l vissza:

-         Vagy?

-         Vagy �gy tesz�nk, mintha soha semmi nem lett volna k�zt�nk… - hadartam el egy szuszra.

Nem sok�ig v�ratt�l a v�lasszal:

-         H�t akkor m�r �lvezz�k ki… - feln�zt�l r�m, �s �n ott, �jra elvesztem.

Innent�l kezdve �sszefolynak az esem�nyek. Te nem �rzel ir�ntam semmi jelent�s�g

teljeset. Ha m�gis, akkor nagyon j�l �lc�zod. Akart�l. �s megt�rt�l. N�ha hozz�m k�zel�tett�l, mik�zben besz�lgett�nk… R�lunk… De csak szavakkal, gyerekesen, mint a friss 12 �ves p�rok, akik m�g csak �vatosan k�stolgatj�k egym�st. Azt�n le�lt�l az �gy sz�l�re. �s �n oda l�ptem. Elcsattant egy cs�k. Egy vad, szenved�lyes, k�nokkal teli cs�k. Akkor, �s ott nem l�tezett se t�r, se id�. Csak Te �s �n.  Azt�n m�g egy.

A t�bbiek kint v�rtak… „Csak besz�lgett�nk…” De az el�gedett vigyoromat nem tudtam elrejteni el�l�k. �s �k hittek nek�nk. M�r megint.

D�lut�n �jra visszamentem. Elment�nk fagyizni, h�rman. Csak a szemem sark�b�l figyeltelek, mik�zben besz�ltem. �s te n�zt�l. De lehet, hogy nem, csak szerettem volna. Azt�n dartsoztunk, n�ha be-bement�l a g�phez zen�t cser�lni, �n olyankor k�vettelek, de mikor m�r nem b�rtam, hogy nem foglalkozol velem, egyszer csak odahajoltam h�tulr�l f�led mell�. K�zel, hogy �rezd a leheletemet k�zvetlen�l az arcodon. „Meddig akarod ezt csin�lni?” mire te „Te mondtad, hogy j�tszunk…” �n meg csak ezt feleltem „Tal�lj m�r ki valamit…”.

Mikor visszament�nk, te bejelentetted, hogy menned kell dolgozni. Nekem meg hirtelen eszembe jutott, hogy �g�rt�l egy CD-t. S k�vettelek.

Bement�nk a gar�zsotokba, benyomt�l valami zen�t, �s r�nk z�rtad az ajt�t. Nagymam�d az udvaron vigy�zott kis�cs�dre.

Kettesben voltunk. Te az egyik sarokban, �n a m�sikban. „M�r megint nekem kell oda mennem?” – tetted fel a k�lt�i k�rd�st, s odaj�tt�l hozz�m. De nem t�rt�nt semmi. Akkor m�g nem. Els�t�ltam, ker�lgett�k egym�st, pedig tudtuk, hogy nincs sok id�nk. Azt�n mikor m�r nem b�rtam tov�bb, megcs�koltalak. Vadul birtokoltuk egym�s ajk�t, te a karjaidban fogt�l.

�s valaminek v�ge lett. J� volt veled, �lveztem. Mikor el�tte egy�tt voltunk, akkor sem �reztem azt, amit legel�sz�r. Akkor nem tulajdon�tottam t�l nagy jelent�s�get neki. �s most sem teszem. Hisz mikor m�snap, m�r t�nyleg nem foglalkozt�l velem, se ut�na… Hanem azzal sz�rakozt�l, hogy megk�red a bar�tn�d kez�t… Sik�tott a lelkem. �k�lbe szor�tott k�zzel �lltam, �s csak n�ztem, mellettem a t�bbiekkel. �k mosolyogtak. �n is. De k�zben ajkamba harapva pr�b�ltam nem s�rni. Amit akkor �t�ltem… �s ut�na m�r csak fut�lag l�ttalak. Egy pillanatra, mikor strandra h�vt�l. Szomsz�d n�lunk volt. Tudom, hogy csak �t akartad. Hisz bar�tok vagytok. Az a bar�ts�g, ami k�zt�nk volt, vele megmaradt. Hisz �t nem k�v�nod. � fi�.

�s megint nem k�sz�ntem el t�led. �s valami megv�ltozott. De valami �r�kre ugyanaz marad…

Sokat gondolok r�d. T�l sokat… Nem akarok szeretni. Nem szabad. A szerelem gyeng�v� tesz. S �n nem lehet gyenge. F�leg nem el�tted… De mi lehet ez, ha nem szerelem?

Azt akarom, hogy z�rj a karjaidba �s szeress, csak szeress… �gy, ahogy m�g soha senki m�s nem tette…