1. Barátság
2006.04.18. 15:13
Barátság
Megjegyzés: Eléggé nyomasztó hangulatú és szerintem elgondolkodtató.
Megjegyzés2: Este írtam, hirtelen felindultságból. Már majd nem aludtam, mikor elkezdtem mondani magamnak…
Egy gyermekkori játékot elveszíteni, fájdalom. Pénzt veszíteni, szégyen. Egy igaz barátot, pedig őrjítő kín.
Én még is elvesztettem egy igazit. Talán több is voltál, mint egy barát. Talán… Te elmentél messze, s Én is haza jöttem. Sokat gondolok Rád, de ez nem elég. Hiányzik a közelség, a poénjaid, a hangod. Az érintésed… Talán…
Szerettelek, mint fiút? Talán…
Ha majd találkozunk meg mondom Neked. Ez helytelen. Majd találkozunk. Tudom. Érzem. Így sokkal szebb. Egyszer-egyszer még könnycsepp is legördül az arcomon, de letörlöm és két mondat jut eszembe.
„Ne sírj, hogy vége! Örülj, hogy megtörtént!”
Igen, ez. Mindig elmosolyodom. Utána felidézek egy-egy jelenetet, amit veled töltöttem, akkor még tisztán mosolyogva, gondtalanul. Egy emléket. Egyenlőre csak ez maradt Nekem belőled. Az emlékek. A Te emlékeid. Az enyémek. Találkozunk. Egy szó, egy szám, egy fa, ami mögül Te nézel ki és ezt mondod:
„Szaturnusz 98”
Ez Nekem nagyon sokat jelent. Lehet, Neked nem jelentettem annyit, de nem is az a kérdés, hanem az, hogy Én mennyire szeretlek Téged?
Talán nagyon… Talán kevésbé…
|