Megjegyzés: Ínterjú a vámpírral c. film ihlette.

Elnézést az értelmetlenségekért, ha esetleg akad... ^^

Lepkében a halál

Egy lepke száll az égen,

Szárnya verdes édeskésen.

A szél arrébb libbengeti,

De az fel nem adja, keresi.

Kislány ül a hintán,

Felcseperedik, gyatrán.

Sok szenvedés árán,

Érzi, tudja élet ez, nem szivárvány.

Emlékeiben keres,

Egyetlen szerelmet,

Mely kionthatatlan lánggal ég,

Eloltani nem lehet már rég.

Hívja, keresi a megnyugvó halált,

De a kérést el nem fogadná élővilág,

Lelkét örökre eladná.

Ám egy napon,

Vámpír repül, szabadon.

Érzi a vér bódító illatát,

Megrészegítő, örök, haláli csatát,

Melyet az élettel küzd,

Hogy csak ölve kerül

Megnyugvó béke ölébe.

Meglátja,

Megérzi a lány sóhaját,

Vérét ontaná, de megszereti.

Vágyakozva nézi,

Szél tépett haját,

Véres csókját kívánja, nap-nap után.

Egyszer elkapja,

Magával ragadja,

A lány vakmerő,

S semmitől nem félő.

Bátran áll szembe, kínnal, vággyal, halállal,

Hisz ő már nem az, aki lehetne

Szerelme nélkül az élet mostoha.

Testét elengedvén,

Szemét lehunyván,

Szívszorító kiáltás

Terjed át a sötét égen,

Mit csak egy fül érthet a földkerekségen.

Vámpír foga mar nyakába,

Vér csurgadozik vörös ajkába,

Átjárja az öröklétet adó íz,

Tudja: ebből sok kell még.

Vámpír csókja elhagyja,

Éhség mar gyomrába.

Egyedül marad,

A sötét éjszakába.

Teste haldoklik,

Lelke újra létezik.

Porban fekszik, megpihen,

Hosszú szenvedés elsuhan.

Körbe néz: nem látja,

Boldogság? – Mi az?

Mered bolond képzelgésbe.

Bukott Angyalom, szállj hát az égre,

Neved ne ismerje soha senki sem.

Emelt fővel járj, hisz halálos csókkal

Árulod el, magát a halált!

Utolsó szenvedélyed is

Lassan, de kiveszik,

Emberi mivoltod, örökre elveszik.

Halkan suttogod az égnek:

- csak a hold látja tettem,

s halálos szerelemmel

Álomba fojtod, volt szerelmed.

Lágyan ejted fejed,

már soha nem mozgó testére,

Késsel szúrod át, gyilkos szíved háborgó szavát.

Nem szól az, csak megpihen,

Szerelem temetette, örök végtelen.